A kacsamellek bőrös felét átlósan, mindkét irányból beirdaljuk, majd keresztben kicsit mélyebben, egy centis szélességben húsig bevágjuk (ez lesz a "jel" hogy hol kell majd szeletelni). Először a bőrös felét kezdjük el sütni, minden fűszer és zsiradék nélkül. Miután kiengedte a zsírját, megfordítjuk, hogy minden oldala megpiruljon kicsit. Körbepirítjuk, kivesszük a zsírjából és alufóliába csomagolva pihentetjük (lassan hűlni hagyjuk).

Miközben a kacsamellek a bőrükön sülnek, egy másik serpenyőben elkészítjük a körtecsatnit. Két csipet szecsuáni borsot picit megpirítunk, ráöntjük a mézet és hevíteni kezdjük, de csak addig, hogy éppen világosbarna legyen (ez nem sokkal azután lesz, hogy a méz kissé felhabzik). Miután ez megtörtént, beleöntjük a a dobókocka méretűre felkockázott, megtisztított körtekockákat.

Ezt követően jöhet bele a bor, a frissen őrölt bors és a felszeletelt chili (ha nagyon erős, előbb vágjuk ki az erét!). Fedőt teszünk rá és mindössze pár percig hagyjuk párolódni. Azért nem szoktam sokáig párolni, mert én szeretem, ha a körte még picit kemény, de ezt ízlése és körtéje válogatja! Amíg párolódik a körte, kicsomagoljuk a pihentetett kacsamelleket, felszeleteljük a "jeleknél" és az újra felhevített kacsazsírba dobjuk, méghozzá a hajszálvékony szeletekre vágott fokhagymával együtt. Ezeket a szeleteket már nem kell "megsütni", éppen csak fordítunk egyet rajtuk és kész is. Ebben segítenek a fokhagyma szeletek, mert ha elkezdenek barnulni, azonnal szedhetjük is ki a zsírból a kacsamellet és a fokhagymát is.

Amikor a körténk elérte a megfelelő puhaságot, vegyük le a fedőt és főzzük el a fölösleges levet! A kacsamellet a körtecsatnival azonnal tálaljuk, és egy pohár Szent István Korona rozét töltünk mellé.